Érdemes megfontolni az alábbiakat, mielőtt hirtelen felindulásból Linuxra váltanál. (Részletesebben elérhető itt: http://linux.oneandoneis2.org/LNW.htm.)

Ha a Linux jobb, mint a Windows, akkor nem lehet ugyanolyan, hiszen ha a kettő azonos lenne, az egyik nem lehetne jobb a másiknál. Például a Firefox is azért lett népszerű, mert jobb volt, mint az Internet Explorer. És azért volt jobb, mert más volt: böngészőlapok, élő könyvjelzők, beépített keresőmező stb.

Sok új Linux felhasználó ezt kifogásolja. Például számos Linux disztribúció, több grafikus asztali környezet, és sok azonos célú, de egymástól eltérő alkalmazás létezik. Ezzel szemben a Windowsból egy-két aktuális változat érhető el, és ezekben nagyrészt ugyanazok az alkalmazások vannak (Internet Explorer, Windows Médialejátszó, Microsoft Office, Microsoft Outlook stb.) A Linux és a Windows közötti különbség olyasmi, mint a járművek közötti eltérés: minden jármű alapvető célja ugyanaz (eljutni A-ból B-be), mégis jelentős különbségek lehetnek köztük. Ha például a Windows egy autó, akkor a Linux egy gyorsasági motor. Külön jogosítvány kell hozzá. Tehát ha valaki jól ért a Windowshoz, attól még nem ért jól a Linuxhoz. Sőt, aki kevésbé tapasztalt Windows-felhasználó, annak könnyebb a váltás.

Vannak felhasználók, akik mikor rájönnek, hogy a Linux nem egy Windows-klón, azt hangoztatják, hogy a Linux mindig is egy Windows-másolat akart lenni, vagy pedig annak kellene lennie, és akik ezt nem látják be, tévednek. Több érvvel is alátámasztják ezt:

1. A Linux parancssoros felhasználói felületről áttért grafikus felületre, amely nyilvánvalóan azt jelzi, hogy a Windows-t akarta lemásolni. Szép elképzelés, de nem igaz. Az eredeti X ablakozó rendszert 1984-ben adták ki. A Windows 1.0 1985-ben jelent meg, és az 1990-ben megjelent 3.0-ás verzióig nem volt nagy visszhangja. Ekkora már az X11 ablakozó rendszer a maihoz hasonló fejlettségi szinten volt. Maga a Linux 1991-ben indult, és nem a Windows grafikus felületét másolta le, hanem már egy régebben meglévőt vett át.
2. A Windows 3.11 után a Windows 95 következett, amely olyan mértékű újítást hozott a grafikus felületen, amelyet azóta sem ismételt meg a Microsoft: Start menü, tálca, „fogd és vidd” stb. Ezeket persze azóta a Linux is lemásolta. Az igazság az, hogy ezeket az újításokat a NeXTStep már jóval azelőtt tartalmazta, hogy a Windows felhasználta volna őket. A NeXTStep első verzióját 1989-ben adták ki, az utolsót pedig 1995-ben.

Az, hogy a mai modern Linux és Windows felhasználói felületek hasonlítanak egymásra annak köszönhető, hogy az egymástól független, de ugyanazt a feladatot megoldó rendszerek idővel általában egy irányba fejlődnek, és egymáshoz hasonlóvá válnak, mivel egy problémára véges számú megoldás létezik. Ez tehát önmagában nem a bizonyíték a másolásra.

A Windows-t és a Microsoft alkalmazásokat egy cég gyártja pénzért. A Windows-felhasználók egy céggel állnak kapcsolatban, a cég fizetős terméktámogatásához fordulhatnak segítségért. A Linux-felhasználók ezzel szemben inkább egy közösségben találják magukat, ahol a tagok nem pénzért segítik egymást, hanem elvből, jóakaratból, idejükhöz és tudásukhoz mérten. A Windows egy kereskedelmi termék, fizetett alkalmazottak sora felel azért, hogy jól működő, megbízható, felhasználóbarát szoftver készüljön. Amikor egy kereskedelmi szoftver megjelenik, a verziója 1.0. Ezzel szemben egy Linux szoftver általában ingyen van, és a verziója kiadáskor 0.1, mivel a fejlesztője a lehető leghamarabb közreadja. Így más programozók is hozzájárulhatnak e szoftverek fejlesztéséhez. Mivel nem fizetünk sem a szoftverek fejlesztőinek, sem azoknak, akik segítenek nekünk eligazodni a Linux világában, ők nem tartoznak nekünk semmivel. Valójában mi tartozunk köszönettel nekik.

Fontos tudni azt is, hogy a Linuxot eredetileg szakik (a hagyományos értelemben vett hekkerek) alkották meg maguknak, és a Linux-felhasználók között még ma is sok olyan akad, akik úgy általában érdeklődnek a technika iránt. Ám ahogy a Linux egyre népszerűbb és könnyebben kezelhető lett, úgy bővült a felhasználók köre egyre több laikussal. A régiek ennek ellenére azt feltételezik, hogy mindenki, aki Linuxot használ, ugyanolyan magas szinten ért a rendszerhez, ahogy ők. Ez pedig gyakran vezet beképzelt, elitista viselkedéshez. Ők ugyanis jól ismerik a rendszer részleteit, sőt élvezik, hogy darabjaira szedhetik és összerakhatják máshogy. Az újakat viszont nem érdeklik a részletek, ők ahhoz vannak szokva, hogy leülnek a gép elé, és az minden beállítás nélkül működik nekik. A Linux egy nyílt forrású, teljesen testre szabható szoftverrendszer, a Windows pedig egy egyszerű felhasználóknak szánt, zárt operációs rendszer. Ha a Windows egy modellautó, akkor a Linux technikai legó, a Linux disztribúciók pedig technikai legóból előre összerakott legóautók.

A kereskedelmi szoftvereket informatikai szakemberek készítik nem informatikai szakembereknek. Egy szoftverfejlesztő cégnél a funkciók és a felhasználói felület elkészítése általában külön szakember feladata, ahogyan az autógyárban egy autó motorját sem ugyanaz tervezi, mint aki az autó utasterét. A legtöbb Linux-szoftver ezzel szemben egy Linux-felhasználó egyszemélyes projektjeként indul. Egy szakember ír magának egy programot a saját problémája megoldására. Így ő pontosan tudja, hogy hogyan működik. Emiatt nincs is szüksége felhasználóbarát felületre: a lényeg a funkcionalitás – a felhasználói felületet pedig esetleg apránként barátságosabbá teheti a maga számára. Amikor közreadja ezt a szoftvert, más felhasználók gyakran kénytelenek elolvasni a működési leírást ahhoz, hogy használni tudják. Vannak viszont olyan Linux-disztribúciók és alkalmazások, amelyeket elsősorban kezdő felhasználóknak szántak. Érdemes először ilyet választani.

Az alapvető cél nyilván az, hogy a szoftvert a végfelhasználó igényeit szem előtt tartva alakítsák ki. Az igények viszont eltérők. Ha valaki egész életében szövegszerkesztéssel foglalkozik, akkor számára egy olyan szoftver az ideális, amivel a lehető leggyorsabban végezheti el a munkáját. Számára fontos a billentyűkombinációk hatékony használata és az egérkattintások mellőzése. Ellenben ha valaki csak ritkán használ szövegszerkesztőt, például levélíráshoz, akkor a legkevésbé sem szeretne a billentyűkombinációk megtanulásával bajlódni. A könnyen áttekinthető menük és eszköztárak jelentik számára az ideális megoldást. Tehát a felhasználóbarát nem azt jelenti, hogy minden felhasználó számára jól használható. Sokkal inkább valami olyasmit jelent, hogy egy alapvető számítógépes tudással rendelkező felhasználó akkor is képes a szoftvert használni, ha azelőtt még sosem használta.

Például a leginkább felhasználóbarát szövegszerkesztőkben a kivágáshoz és beillesztéshez a Ctrl-X és Ctrl-V billentyűkombináció használható. Ez nem túl hatékony, de mivel mindenki hozzászokott, felhasználóbarátnak számít. A Linuxban a vi (ejtsd: víáj) nevezetű szövegszerkesztőben például a d billentyűvel lehet törölni (delete), a p billentyűvel pedig beilleszteni (put). Ez mégsem felhasználóbarát, mert senki sincs hozzászokva. Pedig könnyebb használni. Például a vi-ban egy szót kitörölni a szó elején állva a dw (delete word) billentyűk lenyomásával lehet. Ugyanez a felhasználóbarát módszerrel (egér használata nélkül): Ctrl+Shift+jobbra a szó kiválasztásához, majd Ctrl+X. Öt szó esetén ötször kell megismételni a kijelölést. A vi-ban ugyanez megoldható így: d5w (delete 5 words).

Sajnos ez az igazság. Mégpedig azért, mert úgy lehet felhasználóbaráttá tenni egy felületet, hogy egyszerű, jól észrevehető jelzésekkel tűzdelik tele. Minél többel, annál jobb. Olyan ez, mint a biciklin a pótkerék a biciklizni tanuló gyereknek. Mondhatná persze valaki, hogy például a Microsoft Word szövegszerkesztőben vannak menük, eszköztárak és gyorsbillentyűk is. Tehát akkor egyszerre felhasználóbarát is és hatékony is, ugye? Sajnos nem, mivel egyrészt vannak benne olyan gyakran használt funkciók, amelyek csak menüből érhetők el, billentyűkkel nem. (Érdemes egyszer kipróbálni, hogy csak menüket használva mennyire lassan lehet vele dolgozni.) Másrészt a profiknak már nincs szükségük pótkerékre, egy csomó felesleges elemtől meg lehetne szabadulni. Több különböző felhasználói felület kifejlesztése viszont hosszadalmas munka. Erre a fizetetlen Linux fejlesztőknek nincsen idejük. Továbbá a legtöbb Linux felhasználónak már van némi tapasztalata. Végül is nem mindenki örök kezdő. A tudatlanság rövid ideig tart, a tudás sokáig megmarad. A pótkerék tehát sokszor csak extraként érhető el Linuxban, nem pedig előre felszerelve. Sokan egyébként is azzal kezdenék, hogy leszerelik őket.

Az angolul FOSS-nak rövidített szabad és nyílt forrású szoftverek (Free and Open-Source Software) sokban különböznek a tulajdonosi (proprietary) szoftverektől. A Microsoft küldetése a „Számítógépet minden asztalra!”, amely kimondatlanul azt is jelenti, hogy Windowst minden asztalra. A Microsoft és az Apple pénzért adja az általa fejlesztett operációs rendszert, és mindent megtesz azért, hogy az a lehető legtöbb emberhez eljusson.

A FOSS ezzel szemben nem kereskedelmi célú. (Persze vannak olyan Linux disztribúciók (pl. Red Hat Enterprise Linux, SuSE), amelyek pénzbe kerülnek. De a Linux kernelt nem ezek a cégek fejlesztik, és a kernel karbantartásáért senki nem kap pénzt. A GNU-alapprogramokat nem egy cég fejlesztette és senki nem keresett vele pénzt. A grafikus felület alapja (X11, xorg) szintén nem profitorientált. Az asztali környezetek (Gnome, KDE, Fluxbox, Enlightenment) nem kereskedelmi szoftverek. A FOSS valójában egy furcsán önző gondolkodásmód. A fejlesztők csak azon dolgoznak, amin akarnak, és csak akkor, amikor akarnak. A legtöbbjük nem érzi úgy, hogy a Linuxot vonzóbbá kellene tenni a hozzá nem értők számára is. Ha tudják használni arra, amire nekik kell, akkor miért érdekelné őket az, hogy másoknak esetleg nem megy? A Linux nem érdekelt a piaci részesedésben. Nincsenek sem vásárlói, sem részvényesei. Nem a pénzért jött létre, és nem célja a legnépszerűbb operációs rendszerré válni. Amit ez a közösség szeretne, az csupán annyi, hogy egy jól működő, teljesértékű, szabad operációs rendszert hozzon létre. Nem az a kérdés, hogy elég jó-e ahhoz, hogy a Te gépeden is ott legyen. Nem másoknak készül, hanem önmagáért. Ezért nincsen semmi értelme az olyan kijelentéseknek, hogy a Linux sosem fogja megelőzni ezt vagy azt az operációs rendszert, hacsak nem változtat ezen vagy azon.

A Linux-közösség célja egy olyan operációs rendszer létrehozása, amelyet bárki telepíthet, aki valóban ezt akarja. Linuxra váltás előtt fel kell tenni a kérdést: valóban ezt akarom? Ha olyan operációs rendszert szeretnél, amely nem visz téged sofőrként körbe, csak kezedbe nyomja a kulcsot, beültet a vezetői ülésbe és feltételezi, hogy tudod, mit csinálsz: válts Linuxra! Rá kell szánnod némi időt a megtanulására, de ha egyszer rászántad, akkor lesz egy jól használható rendszered.

Ha csak egy Windowst akarsz vírusok, kémprogramok meg biztonsági rések nélkül, akkor nézz utána a biztonsági trükköknek, telepíts egy jó tűzfalat, vírusirtót, kémprogramfigyelőt, cseréld le az Internet Explorert valami biztonságosabb böngészőre és rendszeresen telepítsd a biztonsági frissítéseket. De ne válts Linuxra! Borzalmas csalódás lenne.

Ha pedig egyszerre szeretnél biztonságot és gyorsaságot egy világhírű, felhasználóbarát felülettel: vegyél egy Apple Mac-et. Ne válts Linuxra, nem az kell neked.